Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint megkezdődött egy új korszak, amely “megváltoztatja a pénzügyi rendszer addig megszokott menetét”. A központi bankok rendszerébe besétált a Blokklánc technológia, ám úgy tűnik, az egyes országok állampolgárának többsége inkább kerüli a digitális jegybankpénzt, mintsem napi szinten használja.

Tartalom:

Valami igencsak félresikerült Nigériában

Afrika legnagyobb országában néhány évvel ezelőtt még nem volt mindennapos téma a digitális jegybankpénz (CBDC) bevezetése. 2012-ben az állam azonban már elindította a készpénzmentes fizetési programját, arra hivatkozva, hogy a készpénz nélküli életmód eredményes, kevesebb költséggel járó fizetési rendszert teremthet, illetve javíthatja a monetáris politikai hatékonyságát. 2021 októberében a helyi televízióban arról szóltak a hírek, hogy az ország készen áll a digitális valuta, az eNaira bevezetésére. Arról viszont semmilyen információt sem szolgáltattak, hogy pontosan milyen hatással lesz mindez az állampolgárok életére, pusztán egy fizetőeszközként és értékmegörzőként vezették be a köztudatba.

A jegybank egy ideje ugyanis már igyekezett betiltani az országban közkedvelt Bitcoint, ám rá kellett jönnie, hogy a digitális világ elleni küzdelme helyett érdemesebb inkább meglovagolnia a kriptovaluták iránti rajongást. Fogta tehát a bitcoin jó tulajdonságait (a viszonylagos gyorsaságot, a biztonságot, és az alacsony díjakat), meghintették azt egy „kis” központosítással és voilá: elkészült az eNaira. Volt is öröm, sokan ugyanis nem rendelkeznek bankszámlával, amire a digitális valuta használatakor éppen nem is volt szükség, az olcsóbb tranzakciós költségek pedig kifejezetten kecsegtetően hangzanak. Azt viszont érdemes hozzátenni, hogy bár az ország elmondása szerint a digitális valuta elősegíti a gazdaság növekedését, az már a kezdetekben egyértelmű volt, hogy nem lesz egyszerű annak bevezetése.

December 6-án a központi bank hivatalos weboldalán megjelent egy rendelet, miszerint szankcionálni fogják a 225 dollár feletti ATM készpénzfelvételt a magánszemélyek számára. Mindez annyit takart, hogy a szabályzat életbe lépésétől a helyiek naponta mindössze 20 ezer nigériai nairát, azaz körülbelül 45 dollár értékű készpénzt vehetnek fel; amennyiben pedig túllépik ezt a pénzösszeget, ötszázalékos szolgáltatási díjjal kell számolniuk. A szabályzat bevezetésének célja egyértelmű volt. Az eNaira a vártnál ugyanis kevésbé volt közkedvelt Nigériában, és 2022 októberének végén a lakosság mindössze 0,5 százaléka használta a digitális valutát. Néhány hónappal a CBDC bevezetése után a központi bank maga is elismerte, hogy pusztán 10 millió dollár értékű tranzakciót rögzítettek.

Ez pedig szöges ellentétben áll az országban történő Kriptovaluta tranzakciók becsült értékével, ami a Chainalysis Blokklánc elemző cég szerint 2021 és 2022 júniusa között közel 20 milliárd dollárt tett ki. A helyiek több mint fele ugyanis Kriptovaluta párti, és azon szakértők elmondásai mellett teszik le a voksukat, akik úgy vallják, hogy a CBDC-k által a jegybank kedve szerint fogja nyomon követni az egyes felhasználók tevékenységeit. A központi bank tehát kénytelen volt valamilyen úton-módon „rákényszeríteni” a helyiekre a CBDC használatát, és most különböző kedvezményekkel kedveskedik többek között a városok utcáin közlekedő motoros riksák utasainak, amennyiben fizetéskor eNairat használnak. Az ország sok reményt fűzött ugyanis a CBDC-jéhez a devizahiány megkerülése érdekében, ám a projekt inkább bukásra, mintsem sikerre lett ítélve.

A Karib-térség is megpróbálta, de...

A Karib-térségben található államokban is hasonló a helyzet, ott például Jamaicán (CBDC-je: JAM-DEX) kívül a Bahama-szigetek (CBDC-je: Sand Dollar) is azon országok közé tartoztak, amelyek még utat adtak jegybanki Kriptovaluta megszületésének.

Az „államilag támogatott” valuták egyik mozgatórugója a készpénzhasználat drámai csökkenése – ahogyan ugyanis a készpénz lassan feledésbe merül, úgy a központi bankok ereje is gyengül, ezért szívesen vezetnek be CBDC-ket, hogy újra megerősítsék a tőke horgonyaként betöltött szerepüket. Míg azonban Nigériában a CBDC-k elterjedése körüli nemzeti vitát a kormány kriptovaluta ellenes magatartása uralta, addig a Karib-térségben inkább a digitális valuták integrációja okozott fejtörést. A becslések szerint ugyanis a jamaikaiak 17%-a, a bahamaiak pedig 18%-a még bankszámlával sem rendelkezik. A régiónak mindemellett rendkívül sok kihívással, többek között az amerikai dollárra való túlzott támaszkodás problémájával kell szembenéznie. A térségben kifejezetten magas továbbá a pénzmosás és az illegális tevékenységek jelenléte, amiért extra átvilágításra van szükség, amikor a nemzetközi bankok felveszik a kapcsolatot az államok kisebb helyi bankjaival.

A központi bankok úgy vélik, hogy a CBDC politikai hatékonysága és fokozott átláthatósága segítené a „feketelistára” került országokat abban, hogy megfeleljenek a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre vonatkozó előírásoknak. A CBDC-k helyi leendő közönségét azonban egyelőre jócskán elbizonytalanítják a digitális valuta technikai hibáinak halmaza. Jamaicában például a kereskedők beszállása kínosan nehézkesnek bizonyult, a DCash (ami hét karibi nemzet hivatalos virtuális fizetőeszköze) pedig két hónapra leállt, miután lejárt a hálózat tanúsítványa.

A tiltott gyümölcs a legédesebb?

Talán az egyetlen jegybankpénz, amely túlteljesítette az elvárásokat, az a Kína által kibocsátott digitális jüan volt. Az e-CYN néven ismert valuta 2021 szeptemberében kezdte meg életpályáját, azóta pedig a tranzakciók értéke meghaladta a 14 milliárd dollárt. A jüan sikerét a szakértők annak tudják be, hogy Kína a digitális valutát egy olyan gazdasági környezetben vezette be, ahol a digitális megoldások egyébként is háttérbe szorították a készpénzzel történő fizetéseket. De az sem söpörhető a szőnyeg alá, hogy az ország a kriptovalutákat is erőteljesen elnyomja, 2021-ben például betiltotta a bitcoin bányászatot és a kriptovalutákkal kapcsolatos tevékenységeket. A kormány pedig, amint azt tudjuk, nem veti meg, hogy a lakosságot a lehető legszorosabb megfigyelése alatt tartsa. Mivel pedig a digitális jüan széleskörű rálátást biztosít a rezsimnek az állampolgárok pénzügyi tranzakcióira, ez utóbbi terveit sikeresen végrehajthatja.

Az Indiai Központi Bank is megkezdte a saját CBDC-je kísérleti bevezetését. Az intézmény kétéves kutatómunkájának eredményeként októberben egy koncepcionális feljegyzést is közzétettek, ahol kifejtették, hogy a projekt „megerősíti az ország digitális gazdaságát, elősegíti a pénzügyi befogadást és hatékonyabbá teszi a monetáris rendszert”. India célja azonban Kínához képest egészen más – vagy legalábbis nem feltétlenül a lakosság megfigyelésére összpontosítanak. Az országban ugyanis a digitális rúpia bevezetésekor (Nigériához hasonlóan) ismét felmerült a kormány kriptovalutákkal szembeni ellenséges álláspontja, amelyet többségiben az „állam pénzügyi rendszerének stabilitására jelentett fenyegetésük”, illetve a pénzügyi csalásokban való elterjedésük táplált.

Az indiai kormány a múltban egyébként minden rendelkezésére álló eszközt megpróbált felhasználni a kriptopénzek eltiprására, és többek között 30%-os adót vetett ki a kriptovaluta kereskedelemből származó jövedelemre. De úgy tűnik, a tiltott gyümölcs a legédesebb, amit alátámaszt a tény, hogy India immár a negyedik helyen áll a globális kriptovaluta tranzakciók számában. A külföldre történő, határokon átnyúló utalások esetében a helyiek ugyanis előszeretettel fordulnak kriptopénzekhez, megkerülve ezzel a hagyományos pénzintézetek magas tranzakciós költségeit. A digitális rúpia egyébként hasonló javakat szolgál, és egy olyan államilag támogatott alternatívát kínál, amely elősegítheti a gyorsabb átutalásokat, amennyiben a gazdaság teljes egésze együttműködik az ehhez szükséges infrastruktúra megteremtésében. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a helyi kormány még óvatosan bánik a digitális valutával, és annak fogadtatása egyébként a bankszektorban sem volt szívmelengető. Egyesek ugyanis tartják magukat a hagyományos rendszerekhez, és szerintük a digitális rúpia lényegében semmiben nem hatékonyabb a megszokott módszereknél, amiért a központi bank nyomása nélkül a helyiek biztosan nem akarják majd azt használni. Nos, ha a CBDC-k globális eredményeit vesszük számításunk alapjául, akkor okkal feltételezhetjük, hogy az indiaiak valóban nem fogják szívügyüknek tekinteni a digitális valutát.

Európa is kiveszi a részét a forradalomból

De nem kell az óceánon túlra utaznunk, hogy digitális jegybankpénzzel találkozzunk. 2021 nyarán ugyanis az Európai Központi Bank is bejelentette, hogy elindítja a digitális euró vizsgálati szakaszát. A fejlesztések előrehaladtával az eurócsoport is kommentálta a fejleményeket, mivel véleményük szerint a digitális euró bevezetése előtt politikai szinten is meg kell vitatni a valutát érintő döntéseket. Több kérdés is felmerült például a CBDC környezeti hatásairól, a magánélet védelméről és a pénzügyi stabilitásról. Matolcsy György szintén kifejtette véleményét a szabályozott digitális pénzpiac megteremtéséről. Szerinte a pénz jövője “kizárólag a digitális térben lesz értelmezhető”, melynek kulcsa a szabályozott digitális pénzpiac megteremtése, amihez “elengedhetetlenek lesznek a kripotvaluták és a digitális jegybankpénzek”.

A CBDC-k egyelőre még mindig a fejlesztés fázisában vannak, ám egy dolog biztos: a digitális jegybankpénzekkel kapcsolatban nem létezik egyféle megközelítés. Kína, mint tekintélyelvű ország sikere a digitális jüan terén például szinte teljesen összehasonlíthatatlan Nigériában és a Karib-térségben tapasztalható alacsony elfogadási arány hátterével. Mindenesetre az államoknak érdemesebb lehet a valutát a helyiek igényei és prioritása szerint fejleszteniük, legyen szó a magánélet védelméről vagy a fizetési rendszer hatékonyságáról, hogy az mindenki számára előnyös legyen.