Ezúttal a digitális pénzek világában fogunk elmélyedni. Sokaknak egyből a bitcoin, az ether és társai ugranak be, de ez az írás nem erről szól. Inkább vizsgáljuk meg e helyett azt az izgalmas kérdést, hogy mi a helyzet azokkal a digitális pénzekkel, amiket a jegybankok kreálnak.
Mi válthatja le a pénztárcában lapuló bankjegyeket?
Jósok nem vagyunk, senki sem tudhatja, hogy pontosan mi fog történni. Az azonban egy lehetséges forgatókönyv, hogy a mostani pénzek helyett digitális formában fog létezni az euró, a forint és minden más deviza.
Digitális pénzt már e pillanatban is aktívan használ a lakosság jelentős hányada, hiszen a bankszámlán pihenő pénz is ilyen. A népszerű kriptodevizák korlátozásra kerülhetnek azzal, ha a jegybankok, kormányok megalkotják a saját digitális pénzeiket. Kína kormánya ezt a lépést már meg is tette.
A klasszikus bitcoin és a jegybankok által létrehozott digitális pénzek között alig akad közös vonás. Az erősen változó árfolyamú bitcoinnal szemben ezek a központosított digitális pénzek centralizáltak, és a blockchain technológia sem szükséges a minél gyorsabb elszámolás lehetővé tételéhez.
Hogyan lehet bevezetni a digitális pénzt?
Úgy, hogy az emberek a bankszámlájukon lévő pénzt átutalják egy digitális pénztárcába, és mindenhol az okostelefonjukkal fizetnek majd. A tervek arról szólnak, hogy a digitális pénz teljes egészében, 1:1 arányban lesznek válthatóak a bankszámlán lévő pénzre oda-vissza alapon. A két rendszer tehát párhuzamosan fog futni egymás mellett.
Ha ez a rendszer bevezetésre kerül, akkor szép fokozatosan a készpénznek kell majd búcsút inteni. Lényegében egy elszámolási rendszer jönne létre a PayPal és a Revolut mintájára.
Mit szólnak ehhez az egyes országok?
Az országok számára a digitális pénzek előnye az volna, hogy ki tudnák iktatni az amerikaiak által kontrollált elszámolási rendszereket. Ehhez tudni kell azt, hogy az USA részesedése a teljes világgazdaságból az ‘50-es évek óta folyamatosan csökken. Ugyan növekedtek, de más régiók, mint például Ázsia, náluk is gyorsabban tették mindezt.
A dollár dominanciája a második világháborút követően alakult ki és a mai napig megmaradt. A háború borzalmait követően 44 ország döntött úgy, hogy saját devizájukat a dollárhoz rögzítik. Bár a dollár mögött már nincsen valós aranyfedezet, ennek ellenére a dollár központi szerepe megmaradt. Bárhol is van a világban egy vásárló, minden árutőzsdei terméket, beleértve az aranyat, olajat és kakaót is dollárban tud vásárolni.
Az Egyesült Államok súlya tehát jóval jelentősebb, mint amit a gazdasági súlya indokolna. A feltörekvő hatalmak persze nincsenek ezzel kibékülve, beleértve az Európai Uniót és Kínát, nem beszélve a többiekről.
A digitális deviza kérdést azokban az országokban sürgetik, ahol kiemelt fontosságú ügyként kezelik a leválást az amerikai elszámolási rendszertől, az élen Kínával. Indokként nevezik meg a digitalizáció felgyorsulását, amivel pénzügyi szinten is lépést kellene tartani. Persze Kínában attól sem riadnak vissza, hogy az embereket is ellenőrizzék, és a digitális deviza esetében minden látható: ki mit költött, ki mit vásárolt, mindennek nyoma van.
A hosszú dollárkorszaknak könnyen lehet, hogy előbb-utóbb vége lesz, de egy ilyen átállás rendkívül hosszú folyamat, akár több tíz év is lehet, ha egyáltalán megtörténik.
